Ne ugorjunk előre, a kórházból haza is kell jönni. Egy egyszerű nadrág felvétel is hosszú percekbe telik, nem beszélve a zokni húzásról és a cipő felvételről. A kocsiba beülés is kisebb mérnöki tervezést igényel. Egy szóval meg kell küzdeni mindenért, vagy megizzadni inkább.

Az alábbiak beszerzését, előkészitését javasolom:

1. fagyasztott borsó, jégzselé, vagy bármi ezzel egyenértékű;

2. nagy párna, lehetőleg kemény;

3. kis szék, hokedli, vödör;

4. fájdalom csillapitó;

Mivel úgy hozta a sors, hogy totál egyedül vagyok itthon, segitség nélkül, igy ki merem jelenteni, hogy ezekkel túl lehet élni a nehezét. Na nem sajnáltatni akarom magam, mert, ha mennem kell valahova a barátok segitenek, csak közlöm, hogy van élet a halál után. Nem kell hattyúk halálát játszani, egyedül is meg tudsz csinálni elég sok mindent, csak adj időt magadnak.

Az egyik legnagyobb félelmem a WC-re ülés volt, na meg a mosakodás. Az előbbihez tanácsolom a 3. pontot, azért, hogy nyújtva tudd tartani a lábad "glettelés" közben. Nyomorult egy helyzet, de bele lehet jönni és egy hétig sem fog tartani. A mosdásból is le kell adni. Én ráültem a kád szélére, vizes szivacs, tusfürdős szivacs, törölköző, hajrá. Rossz volt emiatt a közérzetem, de tudtam, hogy alig pár nap múlva varratszedés, és lehet fürdeni, ahogy belefér.

A 2. pont a pihentetés miatt kell, és alvás közben is fel kell polcolni a lábad. Lehet emberkedni, meg lazáskodni, hogy neked az nem kell, de meg fogod bánni, jó lesz az a párna. Ahogy azt is kitapasztalod, hogy milyen pozicióban kényelmes az alátámasztás. 

Az 1. és 4. pont lehet neked nem fog kelleni. Én minden egyes lábra állás után 2-3 percig olyan fájdalommal küzdöttem, hogy néha azt hittem, elsirom magam. Volt már arcüreg gyulladásod? Van az az érzés, amikor mozditod a fejed, és érzed, hogy az a taknyos gennyes cucc ide - oda hömpölyög a fejedben, és közben szééééét fesziti az arcod. Na itt is ez van, gondolom a gravitációnak köszönhetően a sok trutyi megindul a térdem felé, és az nem kellemes. Nagyon nem. Habár a fájdalom csillapitot inkább alvás előttre ütemeztem, a jegelés a legjobb módszer. Nagyon sokmindent megold.

Apropó, gyógytorna. 3 nappal a műtét után egyszerűen fogalmazva KÖZÖM NINCS a műtött lábam megemeléséhez. Semmilyen szinten. Nem megy, de nem is érdekel most. Fáj, feszit, gyenge, nem erőltetem. 

Ja, mégvalami. Nem tudom van - e hobbid, amit fekvőbetegként csinálhatsz, de valamit találj ki, mert iszonyat unalmas a semmit tevés. 

Következő bejegyzésem a műtét utáni egy heti távlatból szemlélt fejlődésről fog szólni.

Ébredés után egy sor tortúrán kell átesned. Kezdjük a derék-, és hátfájással, ami azért jelentkezik, mert egész este egy hullapóz szerűségben aludtál, gondolom nem kell taglalnom miért. Aztán a fájdalom; vagy lesz, vagy nem. Nekem volt, igaz ez már teljesen tűrhető volt a műtét utánihoz képest. Aztán mindenféle ember jön, és a saját szájize szerint kezd el macerálni. Ezek rendre a következők voltak:

1. A doktor: Jó reggelt, műtét jól sikerült, 60 fokig tornáztathatja, terhelni nem szabad, kontroll jövőhéten, jobbulást. 60 fokig tornáztassam? És melyik irányban? Mert hajlitani biztos nem fogom, úgy fáj. Na mindegy ő tudja, majd alakul.

2. Unknown doktor: Jó reggelt, újrakötjük a lábát, és kiszedjük a draint. Megint semmi petting, odakapott, nyissz a csövet a bőrömhöz fogó varratnak, és már húzta is. Ez egy picit fájni fog. Vagyis jobban belegondolva nem is igazán fáj, inkább olyan érzés, mintha a térdedben lévő dolgokat belülről ki akarnák húzni, olyan vákum szerűség, nem tudom elmagyarázni. Miután kikerül, egyértelművé válik, hogy mi okozta azt az eget rengető lüktetést. Megkönnyebbülést fogsz érezni, miután a doktor végzett a művelettel.

Itt egy záridőre megállitottam a folyamatot, a történelmi dokumentáció érdekében. Igy nézett ki az alig egynapos, műtött térdem:

3. A rehabos: Üdvözlet, hogy van, ma tornázni fogunk. Nem sokkal később előkerült egy úgynevezett CPM gép, aminek a működéséről inkább itt egy videó, mintsem én magyarázzam el:

Ugye emlitettem a 60 fokot. Ezt egészen bátran megmosolyogta a hölgyemény, és közölte, hogy jó lesz az 45 foknak először. Mondom nehogymá', alkudjunk, vagy valami, legyen 50. Legyen 50. És itt valahogy a Balázs Show jutott eszembe: És induljon a fal, húzzuk el a falat.... És indult a gép. 40-nél mondtam, köszi, nagy volt a mellény elég lesz. De semmi para, egy 5 perc után simán ment a 60 fok. Olyan ez mint gimnasztikában a nyújtás. Először fáj, de aztán szépen lassan hozzászoksz.

CPM bácsival a kapcsolatunk nem tartott tovább 1 óránál, elszakitottak minket egymástól, viszont helyette járni kellett tanulni. Vagyis mankózni. Láb letesz, súlyt nem visz rá. Mondom letesz. A talpat is. Igen, tegye le. Nyújtsa ki a lábát. Nyújtsa ki. Még mindig nincs ám nyújtva... És csak most - a blog irásakor értettem meg, mennyire fontos is ez. Mármint a nyújtott térd. Szóval nyújts mindhalálig. Később leirom miért.

A gyógytorna egyik fontos eleme a megfelelő gyakorlatok elvégzése, és ezen gyakorlatok progresszivitása. Kis cetlit kaptam, felirva rá pár gyakorlat. Ezeket két csoportba sorolnám. A tingli-tangli gyakorlatok, és az odaba.zós feladatok. Az első csoportba, a bokakörzések meg hasonló dolgok kerülnek, mig a másikba azok a gyakorlatok, melyek úgy kezdődnek, hogy egészséges láb talpon behajlitva, műtött láb nyújtva, lábfej hátrafeszitve és igy, úgy, amúgy emelgesd. Elég hamar rájöttem, hogy esélyem nincs ezen feladatok elvégzésére sem, úgyhogy nem is erőlködtem vele.

A következő részben irok a hazamenetelről, és pár tanácsot megosztok veled, hogy mire készülj fel otthon. Mert lesznek dolgok, amik eddig nem okoztak problémát, hisz rutinszerűek voltak, na de majd most.....

2019.01.17. Jászberény. Reggel 7 óra. Papirok, pofavizit, ágyválasztás. Vetkőzzek le, kapok infúziót, mert nem én leszek az első a hentes asztalon, de enni és inni még nem lehet. Nagyszerű. Kétszer 500ml után nem is leszel éhes. Se szomjas. Viszont nagyon kell pisálnod. És elönti a sz.r az agyad, hogy ezek itt telenyomnak mindennel, a műtét után meg esélyed nem lesz wc-re menni, szóval tuti a katéter jövője, vagy a kacsával való szenvedés. 

11 körül bejön egy NDK-s úszónő jellegű forma, civilben. Jó napot, ő az altatóorvosom, de szeretné közölni a tényeket, és felhivni a pro - kontrákra a figyelmem az altatással és a GERINC MELLETTI ÉRZÉSTELENITÉSSEL kapcsolatban. Mi?!

Erről eddig nem volt szó.

Gerinc.

Közeli.

Érzéstelenités.

Izlelgettem a szavakat, felvázoltam az ezzel kapcsolatos félelmeimet, melyre egy megnyugtató és egyben zavart keltő nevetés volt a válasz. Butaságokat beszélek. Ok. Én akkor is időgéppel akarom ezt túlélni, és amúgy én kértem az altatást, és ez volt megbeszélve, meg úgy hagyjon békén mindenki.

Tudod, van az a nézés, mikor a barátnőd azt mondja, hogy ma - mit tudom én - spenót lesz vacsorára. De kicsim én nem szeretnék spenótot. Deeeeeee. Jó lesz az, hidd el. Spenótot akarsz. Jaaaa, tényleg. El is felejtettem, hogy spenótot akarok.

Úgyhogy "gerincközeli". Ez kb. úgy zajlik, hogy előredőlsz, miközben ülsz, nem mozogsz, nem élsz, nem veszel levegőt. Megszúrnak, ami egyáltalán nem fáj és vársz. Megérkezik a doktor, kérdi: Ezt érzed? Nem, micsodát? És már húzza is a szikét a térdeden. Vicces érzés, mikor látod, hallod, ahogy az egész tested beleremeg mikor "vésővel" kalapálják az izületed, a tested, mint egy zsák krumpli lökdösődik az ütések erejétől, de semmit nem érzel. A műtét közepén elaludtam, annyira nem volt érdekes, mikor a nagyon szöszölős részeknél tartott. Ha valaki kiváncsi, mégis mi fog történni vele, annak itt egy videJó:

Ez persze a BTB technikára vonatkozó felvétel, téged lehet, hogy más módszerrel műtöttek. A papirodon rajta lesz, és szerintem a doki is el fogja mondani készséggel.

Kitolnak, nagy párna a lábad alá, természetesen drain cső, és viszlát, magadra vagy hagyva. Hülyéskedés a szobatársakkal, hogy érzem - e a "pipacsot", meg, hogy megcsikizik a talpam, de semmit nem érzel. Mint a fogorvosnál. A kezed érzi, hogy mit fog, hol jár, de a combod, az alhasi részed tök más világon jár. Mozgatni sem birod semmid. Érdekes érzés, semmi feedback. Viszont, amig ez az állapot tart, nem emelhetem a fejem, mert a gerincvelő folyadék összeveszik a gravitációval és örök életemre olyan fejfájási rohamaim lesznek, mint, amikor a Dragon Ballban gyűjtik az erőt a harcosok.

Természetesen meg fogod emelni. Én is megemeltem kétszer, háromszor kb. Ezek reflexszerű mozdulatok voltak, és azonnal meg is reguláztam magam miattuk. Nem, nem fájt a fejem, azóta se, de az egyik alkalom után úgy beszédültem, hogy azt hittem elsötétül a képernyő. 

Egy jó tanács. Add le az egód. Kell az a kacsa. Egészen éjfélig küzdöttem, és gyűjtöttem a lelki erőt, hogy kimegyek a mellékhelyiségbe, ami közel volt, mégis oly távol. Egy laza 20 perces matek után, megállapitottam, hogy milyen mozdulatokkal fogok majd felállni, és útra kelni, de a kivitelezés első pillanatában rájössz, hogy MINDEN, mondom (irom) M I N D E N mozdulat fáj, amiben részt vesz a műtött lábad. Szarv letörve, ájulás szélén lévő állapotban, de erőt vettem magamon, és bemutatkoztam a kacsának. Én - kacsa, kacsa - én örvendtem a találkozásnak. Kell a kacsa, na. 

A fájdalomról. Ahogy elmúlik a műtéti érzéstelenités hatása, úgy kezd el lüktetni a térded. Először csak érzed. Aztán kellemetlen. Aztán fáj. Rohadtul fáj. Adjatok egy kést. Úgyhogy szégyen szemre kértem fájdalomcsillapitót. Aztán még egyet. Majd még egyet. Az első kettő az valahol annyit ért, mint.... Semmit. A harmadik már komolyabb téma volt. A lényeg, hogy kérj és adatik. És próbálj meg aludni. Szükséged lesz az erőre másnap.

A keresztszalag plasztikát megőlőzően az orvosom kiváncsi volt, hogy mégis mi történt a 4 év alatt, amig az emlitett alkatrész nélkül szaladgáltam. MRI felvételt kért, mely megerősitette, hogy van némi porcletörésem, és ezt mindenképp meg kell műteni. Az indok egyszerű: amig nincs keresztszalag, addig a sipcsont és a combcsont nem rendeltetésszerűen mozog a térdizületben, és ez egy extra terhelést jelent a meniscus számára. A meniscus egy olyan porc, amely segit a terhelés elosztásában, stabilizálja a térdet, és megoldást nyújt a két hasonló alakú csont találkozására. Valahogy igy néz ki:

Sajnálatos, hogy a meniscus műtét, és a keresztszalag plasztika együtt nem működik, mert, amig ez a porc nincs rendben, addig egy folyamatos gyulladásos környezet áll fent a térdizületben, ami viszont nem a legmegfelelőbb táptalaja a következő műtétnek.

A beavatkozásra Siófokon, az egynapos sebészeten került sor. Mivel altatást kértem, ezért előtte való nap éjféltől se evészet, se ivászat. Reggel egy órás betegfelvételi procedúra után megmutatták a termet, ahol majd magamhoz fogok térni, és kb. 3 perc múlva berobbant a szobába a beteghordó, hogy lehet vetkőzni, megyünk. Semmi petting a gondolattal, haladjunk haladjunk. Láb borotválás, kis viccelődés, hogy végülis melyik lábamat kell műteni, majd boxutca a többi beteggel és várakozás. Már majdnem megszunnyadtam, mikor betoltak a műtőbe, altatógépre rákötés, hogy vagyok, sehogy, mi van velem, semmi tipusú kérdések. Megérkezett a doktor, az aneszteziológus elköszönt, és megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz. Nem mintha tudnék arról, ha baj lenne, hiszen aludni fogok, de nyugodjak meg, jó kezekben vagyok. Az őszintét megvallva nem is voltam ideges, de egy bizonyos "bátoritónak" nevezett koktél után annyira ellazultam, hogy felőlem azt is mondhatták volna, hogy épp egy gerincműtétre toltak be. "Alszik már?" - kérdezte a doktor. "Még nem, de ha kezdhetjük szóljon." - válasz az anesztestől. "Akkor kezdjük!" Éééééés villanyoltás. Nem volt számolgatás. Nem volt semmi taktika - egyszerűen puff, időgép bekapcsolva és sötétség.

A műtét után felkeltve, borzasztóan sokat fogsz dumálni. Megragad egy gondolat a fejedben és, mivel folyamatosan visszaalszol az utóhatás miatt, nem is fogsz emlékezni arra, hogy te ezt már kitárgyaltad, és, mindig azt fogod szajkózni. Idegesitő leszel, de az ápolók hozzá vannak szokva. Viszont borzasztóan ki leszel száradva, és nem ihatsz még kb. 2 órán át. Egy vizes kendővel törölgették a számat, az viszonylag sokat segitett. A lényeg, hogy, amig van benned "cucc", használd ki és aludj, este nem fogsz.

Ha észhez tértél és ez a látvány fogad, akkor rossz hirem van, bent alszol.

Ez egy úgynevezett drain cső, ami arra szolgál, hogy a műtét folyamányaként az izületben felgyülemlett vért, gennyes trutymót elvezesse oda, ahová az való. Azaz ne maradjon a térdedben.

WC-re menetel, pisilés (nem vállaltam be a kacsát, ugye a férfi ego...), fogmosás.... Mind - mind oly egyszerűnek tűnő rutin feladat, melyet több ezerszer csináltál már meg; de most..... Majd rájössz, vicces, ahogy sakkozol a mozdulatokkal és a fájdalommal. Nem vészes, csak nevetsz magadon, hogy konkrétan egy darab sz.rnak több élete van most, mint neked. 

Másnap drain cső kivétele az izületből. Van aki azt mondja meg fogsz halni a fájdalomtól, nekem kicsit se volt kellemetlen. Igaz megjegyezte a doktor, majd a következő műtétnél fog, itt ugyanis kisebb a cső átmérője, és nincs is benne teljesen az izületben, úgyhogy mellényt le lehet akasztani gyorsan. De, ha már itt tartunk, álljak lábra és menjek az ajtóig...De, úgy most. Igen, most. Minek a mankó? Nem kell az. Na, gyerünk, gyerünk. Ugye, hogy megy ez? 

És basszus, megy. Tényleg. Innentől ez a téma többre nem is hivatott, mivel járni tudsz, a mozgástartományod meg, napról napra növekszik, ebből a műtétből felépülni olyan, mint a náthából. Nem forditanék rá több szót, inkább következzen maga, a keresztszalag műtét napja.

Úgy döntöttem, megosztom én is a történetemet egy keresztszalag szakadást, illetve annak pótlását illetően. A világhálón számtalan helyen lehet találni ilyet, és ehhez hasonlóakat, de egyik sem tart ki a végkifejletig. Igyekszem a felmerülő kérdéseket megválaszolni, a kételyeket eloszlatni, bátoritani és információt szolgáltatni.

Előre közlöm: a nyelvtannácik öröméül szolgáló rövid i, hosszú i elirásaim egy - pusztán - angol billentyűzet hiányosságából fakadnak. 

A balesetről:

25 éves koromban egy erősre sikeredett éjszakán, a torony picit elmérte a járdaszegély és az úttest viszonyát, és egy hanyag mozdulattal lelépve a járdáról a jobb térdem magam alá fordult. Én meg magam alá pi..ltam, ugyanis iszonyat fájdalommal jár ez a szakadás. De ezt Te is biztosan tudod már. A balesetiben nem nagyon foglalkoztak velem, mondván a "páciens" nem hagyta megvizsgálni az érintett testrészt. Lényegében pihentessem, jegeljem, valószinűleg rándulás. Egy hét után a kontrollon kiderült, hogy egy keresztszalaggal lettem szegényebb, de ekkorra már olyan ütemben javult az állapota, hogy inkább visszamentem dolgozni és minden nap erőltettem, hogy egyre jobban tudjam hajlitani. Gyakorlatilag évekig működött igy a gépezet. Csak néhány szituációban volt nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben.

Lényegében közel 4 év után, 2018 novemberében kezdtem el intézni a pótlást, és mindent ami ehhez kell. Azonban ilyen távlatból nem ugrik az orvos sem egyből a műtétnek.

A következő részben leirom, miért is nem.