A keresztszalag plasztikát megőlőzően az orvosom kiváncsi volt, hogy mégis mi történt a 4 év alatt, amig az emlitett alkatrész nélkül szaladgáltam. MRI felvételt kért, mely megerősitette, hogy van némi porcletörésem, és ezt mindenképp meg kell műteni. Az indok egyszerű: amig nincs keresztszalag, addig a sipcsont és a combcsont nem rendeltetésszerűen mozog a térdizületben, és ez egy extra terhelést jelent a meniscus számára. A meniscus egy olyan porc, amely segit a terhelés elosztásában, stabilizálja a térdet, és megoldást nyújt a két hasonló alakú csont találkozására. Valahogy igy néz ki:

Sajnálatos, hogy a meniscus műtét, és a keresztszalag plasztika együtt nem működik, mert, amig ez a porc nincs rendben, addig egy folyamatos gyulladásos környezet áll fent a térdizületben, ami viszont nem a legmegfelelőbb táptalaja a következő műtétnek.

A beavatkozásra Siófokon, az egynapos sebészeten került sor. Mivel altatást kértem, ezért előtte való nap éjféltől se evészet, se ivászat. Reggel egy órás betegfelvételi procedúra után megmutatták a termet, ahol majd magamhoz fogok térni, és kb. 3 perc múlva berobbant a szobába a beteghordó, hogy lehet vetkőzni, megyünk. Semmi petting a gondolattal, haladjunk haladjunk. Láb borotválás, kis viccelődés, hogy végülis melyik lábamat kell műteni, majd boxutca a többi beteggel és várakozás. Már majdnem megszunnyadtam, mikor betoltak a műtőbe, altatógépre rákötés, hogy vagyok, sehogy, mi van velem, semmi tipusú kérdések. Megérkezett a doktor, az aneszteziológus elköszönt, és megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz. Nem mintha tudnék arról, ha baj lenne, hiszen aludni fogok, de nyugodjak meg, jó kezekben vagyok. Az őszintét megvallva nem is voltam ideges, de egy bizonyos "bátoritónak" nevezett koktél után annyira ellazultam, hogy felőlem azt is mondhatták volna, hogy épp egy gerincműtétre toltak be. "Alszik már?" - kérdezte a doktor. "Még nem, de ha kezdhetjük szóljon." - válasz az anesztestől. "Akkor kezdjük!" Éééééés villanyoltás. Nem volt számolgatás. Nem volt semmi taktika - egyszerűen puff, időgép bekapcsolva és sötétség.

A műtét után felkeltve, borzasztóan sokat fogsz dumálni. Megragad egy gondolat a fejedben és, mivel folyamatosan visszaalszol az utóhatás miatt, nem is fogsz emlékezni arra, hogy te ezt már kitárgyaltad, és, mindig azt fogod szajkózni. Idegesitő leszel, de az ápolók hozzá vannak szokva. Viszont borzasztóan ki leszel száradva, és nem ihatsz még kb. 2 órán át. Egy vizes kendővel törölgették a számat, az viszonylag sokat segitett. A lényeg, hogy, amig van benned "cucc", használd ki és aludj, este nem fogsz.

Ha észhez tértél és ez a látvány fogad, akkor rossz hirem van, bent alszol.

Ez egy úgynevezett drain cső, ami arra szolgál, hogy a műtét folyamányaként az izületben felgyülemlett vért, gennyes trutymót elvezesse oda, ahová az való. Azaz ne maradjon a térdedben.

WC-re menetel, pisilés (nem vállaltam be a kacsát, ugye a férfi ego...), fogmosás.... Mind - mind oly egyszerűnek tűnő rutin feladat, melyet több ezerszer csináltál már meg; de most..... Majd rájössz, vicces, ahogy sakkozol a mozdulatokkal és a fájdalommal. Nem vészes, csak nevetsz magadon, hogy konkrétan egy darab sz.rnak több élete van most, mint neked. 

Másnap drain cső kivétele az izületből. Van aki azt mondja meg fogsz halni a fájdalomtól, nekem kicsit se volt kellemetlen. Igaz megjegyezte a doktor, majd a következő műtétnél fog, itt ugyanis kisebb a cső átmérője, és nincs is benne teljesen az izületben, úgyhogy mellényt le lehet akasztani gyorsan. De, ha már itt tartunk, álljak lábra és menjek az ajtóig...De, úgy most. Igen, most. Minek a mankó? Nem kell az. Na, gyerünk, gyerünk. Ugye, hogy megy ez? 

És basszus, megy. Tényleg. Innentől ez a téma többre nem is hivatott, mivel járni tudsz, a mozgástartományod meg, napról napra növekszik, ebből a műtétből felépülni olyan, mint a náthából. Nem forditanék rá több szót, inkább következzen maga, a keresztszalag műtét napja.