Ébredés után egy sor tortúrán kell átesned. Kezdjük a derék-, és hátfájással, ami azért jelentkezik, mert egész este egy hullapóz szerűségben aludtál, gondolom nem kell taglalnom miért. Aztán a fájdalom; vagy lesz, vagy nem. Nekem volt, igaz ez már teljesen tűrhető volt a műtét utánihoz képest. Aztán mindenféle ember jön, és a saját szájize szerint kezd el macerálni. Ezek rendre a következők voltak:

1. A doktor: Jó reggelt, műtét jól sikerült, 60 fokig tornáztathatja, terhelni nem szabad, kontroll jövőhéten, jobbulást. 60 fokig tornáztassam? És melyik irányban? Mert hajlitani biztos nem fogom, úgy fáj. Na mindegy ő tudja, majd alakul.

2. Unknown doktor: Jó reggelt, újrakötjük a lábát, és kiszedjük a draint. Megint semmi petting, odakapott, nyissz a csövet a bőrömhöz fogó varratnak, és már húzta is. Ez egy picit fájni fog. Vagyis jobban belegondolva nem is igazán fáj, inkább olyan érzés, mintha a térdedben lévő dolgokat belülről ki akarnák húzni, olyan vákum szerűség, nem tudom elmagyarázni. Miután kikerül, egyértelművé válik, hogy mi okozta azt az eget rengető lüktetést. Megkönnyebbülést fogsz érezni, miután a doktor végzett a művelettel.

Itt egy záridőre megállitottam a folyamatot, a történelmi dokumentáció érdekében. Igy nézett ki az alig egynapos, műtött térdem:

3. A rehabos: Üdvözlet, hogy van, ma tornázni fogunk. Nem sokkal később előkerült egy úgynevezett CPM gép, aminek a működéséről inkább itt egy videó, mintsem én magyarázzam el:

Ugye emlitettem a 60 fokot. Ezt egészen bátran megmosolyogta a hölgyemény, és közölte, hogy jó lesz az 45 foknak először. Mondom nehogymá', alkudjunk, vagy valami, legyen 50. Legyen 50. És itt valahogy a Balázs Show jutott eszembe: És induljon a fal, húzzuk el a falat.... És indult a gép. 40-nél mondtam, köszi, nagy volt a mellény elég lesz. De semmi para, egy 5 perc után simán ment a 60 fok. Olyan ez mint gimnasztikában a nyújtás. Először fáj, de aztán szépen lassan hozzászoksz.

CPM bácsival a kapcsolatunk nem tartott tovább 1 óránál, elszakitottak minket egymástól, viszont helyette járni kellett tanulni. Vagyis mankózni. Láb letesz, súlyt nem visz rá. Mondom letesz. A talpat is. Igen, tegye le. Nyújtsa ki a lábát. Nyújtsa ki. Még mindig nincs ám nyújtva... És csak most - a blog irásakor értettem meg, mennyire fontos is ez. Mármint a nyújtott térd. Szóval nyújts mindhalálig. Később leirom miért.

A gyógytorna egyik fontos eleme a megfelelő gyakorlatok elvégzése, és ezen gyakorlatok progresszivitása. Kis cetlit kaptam, felirva rá pár gyakorlat. Ezeket két csoportba sorolnám. A tingli-tangli gyakorlatok, és az odaba.zós feladatok. Az első csoportba, a bokakörzések meg hasonló dolgok kerülnek, mig a másikba azok a gyakorlatok, melyek úgy kezdődnek, hogy egészséges láb talpon behajlitva, műtött láb nyújtva, lábfej hátrafeszitve és igy, úgy, amúgy emelgesd. Elég hamar rájöttem, hogy esélyem nincs ezen feladatok elvégzésére sem, úgyhogy nem is erőlködtem vele.

A következő részben irok a hazamenetelről, és pár tanácsot megosztok veled, hogy mire készülj fel otthon. Mert lesznek dolgok, amik eddig nem okoztak problémát, hisz rutinszerűek voltak, na de majd most.....